A döntés

Pár másodpercnyi villanás volt. Nem szóltál, nem szóltam, csak két, futó, fakó tekintet találkozott... Abban a pillanatban benne volt minden felismerés.

Házasságban éltél még. Még házasságban éltem. A külvilág számára fontos tények voltak ezek. Ami belül volt –belül maradt... kerestünk. Nem sejtettem, hogy adatlapom a neten annyira felkeltette érdeklődésedet, hogy nyomozni kezdtél utánam. Amit találtál, mind tetszett. Lelked mégis elfordította rólam a sok közös ismerős. Nehéznek érezted? Féltél? Féltettél?

Pár levelet váltottunk, jól esett, reményt keltett, de még könnyed, távoli, álom-szerű elképzeléseket... kósza, megalapozatlan vágyakat. Ekkor döntöttél. Határozott, megingathatatlan voltál. Első találkozás helyett kimondtad: mi sosem találkozhatunk! Rákérdeztem persze a miértre, és nem titkoltad:
- Túl sok a közös ismerős!
Hónapokig kerestem magamban, ki is vagy, ki lehetsz, melyik barát válla mögött is látott, de még félig ismeretlen arc...majd elengedtelek. Kibontatlan álmok bennem porba hulltak.

Három év hosszú idő, sokat változik, és sokat felejt ennyi idő alatt az ember. Rohanásban voltunk, gondolatban, lélekben három-négy lépéssel jártam önmagam előtt.

Beléptünk a kapun, tudtuk, hogy vendégek nem egyedül mi leszünk. Megláttalak, és azonnal tudtam, Te vagy az... Te, aki úgy döntöttél, egy lehetőséget a boldogságra a sok közös ismerős miatt dobsz el... láttam fekete szemedben, Te is tudtad, hogy én vagyok az, akinek pár szép levél után gyorsan mondtál búcsút...talán azt is megérezted, hogy most, ebben a három évvel későbbi, váratlan pillanatban ismertem fel mindezt...

Oldaladon új kapcsolat. Kezemen új karikagyűrű. Talán nem is volt sorsunknak része az a tapasztalás, amit egymás megismerése jelentett volna...
A „mi lett volna, ha...” kérdései oda lebegtek hangtalan körénk. Napokig újra és újra előkerülve. Elmerengtem rajta. Eszedbe jutott neked is.
Mennyin múlik a boldogság, a boldogtalanság? Néha egy döntés súlyosabb, mint elsőre hinni merném... Talán egy hajszálnyi választ el néha minket... ettől... vagy attól... nem több, egy döntés.

Magunk hoztuk.
Elfogadták.

Azt mondják, megírt sorsát elkerülni úgysem tudja senki.
Igaz, megkaptuk a szabad döntés jogát...
Vajon legközelebb hol, hogyan találkozunk?

"Álomvilág színesen égnek a fények

Álomvilág ma neked szól még a dal.

Álomvilág, amiből fel kell, hogy ébredj.

Álomvilág, most vége.

Nézz vissza még, ne legyen fájó a búcsú

Nézz vissza még, szeret itt pár jó barát.

Nézz vissza még, akad egy életre emlék.

Nézz vissza még, most vége.

Ne bánd, minek a könny!? Mosolyod add, és úgy köszönj.

Vár rád majd egy újabb folytatás

Menni kell, akad egy út, ami a jó irányba fut.

Lépj rá, az majd végig járható.

Légy jó, ami szép volt a tiéd, ne fakuljon meg a kép.

Amíg élsz a szív dalát vidd tovább!

Vidd tovább!" 

2013.08.21.