levelek

Sosem elküldött levél. Egykor tudom, kinek írtam meg, ma már másvalakinek szánnám. :)

Ma, az sms és email korában leszokóban vagyunk a levélírásról. Egyszerűsítünk, rövidítünk, lényegre törünk... és ezzel letörjük talán saját gondolatainkat is... meg tudjuk még fogalmazni mindazt, amit valóban fontos volna elmondani? Meg tudjuk még fogalmazni mindazt, amit igenis fontos volna, hogy ne felejtsünk el elmondani?

Mai világban ha 1 kapcsolat véget ér, az vita, veszekedés, ordítozás, sértődés, egymásra kiabálás... örök harag... csak a másik hibás, rossz, ilyen-olyan: és ezt mondja mindkét fél... én nem értem... muszáj ezt így? Lehetne másként? Szerintem lehetne! Nézd csak... mondjuk így!?

"Rettentő sokan írnak! Verset, prózát, cikkeket, amit csak akarsz. Vannak különbségek! ... A művész, alkosson bárhol, bármit, akkor fog jót alkotni, ha megtölti lélekkel a művét!" Egy kezdő zenésnek írt véleményem, 1 réges-régi közösségi felületen (és hivatkozva egy már nem létező weboldalra, az elsőre, ahol munkáim a neten szerepeltek).