Balaton parti éjjel

Kibontotta feketéllő kékjét a bársony nyári égbolt. 
Megérkezett lassú puhasággal az éjjel, s a selyembársonyra tűzte villogni szikrázó ezüst gombjait.
Langy szellő hozta el a békésen parthoz loccsanó víz hangjait. Mindenből áradt a nappali hőség forró emléke, bár a levegő már kellemesen hűsnek bizonyult. 
Így talált fekve a Balaton-part gyepe. 
Az idő megszűnni látszott, a csend elérhetővé, a csodák láthatóvá, hallhatóvá váltak.
A civilizált világ házikókba, szállodákba, vagy sátracskákba vonult, nyugalmas álmokat álmodni…
Csak néhány lélek kószált a sötétben, de mind magányra vágyva igyekezett észre sem venni a többit. 

  Kémleltem fenn Isten csillagait. Talán 2-3 csillagképet fel is tudtam ismerni mindig, de régen nem kémleltem már a nyáresti, ezüstcsillagos szép-eget. Most próbáltam a felismertekhez mérten kifürkészni, mit ismerhetnék fel… 
A csend, mely szelíden körbeölelt, barátságos békét teremtett lelkem mélyén.
Jó itt! Jó élni, beszívni a nyári hőség emlék-illatát, megérezni a víz hívogató hűsét… Most nincs rohanás, nincs idegesség, csak a mindent elöntő egyszerű lét… a létezés puszta, egyszerű, meztelen csodája… 
Mily kevésszer vesszük észre mégis!
Szerelmesen dorombol valahol egy kis macska pár… szívem csordultig telik: örömmel! Tiszta, egyszerű örömmel.  
Egy közeledő alak talpa érinti nesztelen a földet. Szemem jól esik behunyni, s így várni téged.
Egy takaró ölelő szálacskáit érzem, s arcszeszed illatát.
- Meg ne fázz nekem! –szólsz korholó-szelíden, s mellém telepedsz. 
- Nem olyan könnyen megy az! Még most is lehet vagy 23-24 fok, és a föld alattam jó meleg! – tekintetünk összevillan, s tudod jól, hálás vagyok féltő gondoskodásodért. 

Végignyúlunk a gyepen. Hátunkat a nappal felfűtött föld áradó melege langyítja. Szemeink csillagok fényén cikázva káprázik… szembogarunk feketéjén is ezüst fény játszik… 
Az a csend ül ittlétünkre békésen, szótlan, mely a harmónia büszke csendje. Nincs szükség szavakra.
Itt vagyunk, együtt, s ez pont elég! 
- Te ismered a csillagokat? Nekem rejtélyes térkép még a halmazuk… - szólalok meg. 
- Mindegyik csillagképet megmutatom Neked, ha akarod!
- Jó, de ne most… inkább ne most… behajtom, ígérem! Most azonban olyan jól esik egyszerűen csak... lenni… 

Kezed értem nyúl, fejemet válladra, mellkasodra húzod. Mosolyogva helyezkedem el… Biztonságot adó fészek tested közelsége, s Isten földje… 

2011.06.23.