Mi történt? Á… semmi!

Nem történt semmi. Köztünk. 
Nincs is senki, aki mást mondana. 
Mi magunk is így nyilatkoznánk, ha megkérdezné bárki. 
Nem történt köztünk semmi… ha ragaszkodnánk az igazsághoz… 
S mi is az igazság? 

Néhány apró, gyorsan jött, kósza másodpercben akadt csupán össze a tekintetünk… Egy-egy villanás volt, semmi több. Mondhatnánk, hogy csak egy eltévedés, egy véletlen megbotlás… balgaság! 
De ha tagadjuk is, ha be sem vallanánk semmi pénzért, valami kötelék lassan szövődik közöttünk láthatatlanul… s összeköt. Ránk hívja az összetartozás érzését, fölénk borít meleg meghittségeket… 
S ami ma kiszámíthatatlan, meglepő, ritka pillanat, ám egyre gyakrabb… abból mi növekedhet? 

Nem történt köztünk semmi. 

Ezt mondanánk, igaznak, őszintének érezve a kijelentést… csak lelkünk mélyét csiklandozná egy sóhajtásra késztető szempillarebbenés: nem, még nem történt semmi, de az előszele átjár… valami készül… valami itt van, a levegőben… Bennem, és Benned… hagyjuk? Elhessegetjük? 
Hiszen nem történt köztünk semmi. 
Ám ha egy teljesen vadidegen lépne hozzánk akkor, mikor az időjárásról beszélgetünk, talán ha rólunk kérdeznék eztán…  Ő akkor már mást mondana… 
Akadnak dolgok, melyek semmiségekből látszanak… melyek nem hivalkodóan egyértelműek, mégis nyilvánvalóan érezhetők.
S ha csendes téli estén magadnak életedről számot adsz, mit veszel elő? Ugye… csak az ilyen pillanatokat!?

„ …most itt állok
A szívem olyan teljes, amit nem tudok magyarázni…” 

2017.09.08.