Séta

  Két perce érkezett, remélte, hogy a lány előtt. Nehéz megelőzni őt. Az első nő az életében, aki mindig előbb van a megbeszélt helyen… nem hogy soha nem késik, de sosem tudni, fél órával, vagy tíz perccel érkezik korábban. Kicsit a hely miatt is aggódott… a lány ismerte erre jól az erdőt, s bízott abban, nem értett félre semmit… valahol itt tartott gondolatban, amikor egy ismerős sziluett bukkant fel, s indult el a lány, nagy léptekkel, mosolyogva felé. Megnyugodott. Jó helyre, jó időben érkezett. 

     Pár napja nagy viharok dúltak lelkemben. Valahogy sikerült kikeveredni belőle… 
s felbukkant bennem egy vágy… talán butaság… megírtam neki. Megkérdeztem, ezt meg tudja-e ígérni nekem!? Tudtam jól, ha egyszer megígéri –teljesíti is… 
Talán balgaságnak tűnik… azt kérni, egy férfitól, hogy tegyen velem egy sétát, az őszi erdőben… csendben. Szavak nélkül. Ám valóban annyira vágytam erre az egyszerű, tiszta pillanatra, ahogyan régóta nem vágytam már szívből semmire. Örültem, amikor megígérte, s megbeszéltük az időpontot, helyet is. 
Ezzel az örömmel állítottam le a kisautót, s indultam el… megláttam Őt. Arcomra mosoly költözött. Odalépve elé köszönni akart… felemeltem gyorsan a mutatóujjamat, és szájára tettem.
-  Csssssssssss!

Szavak nélkül leszünk, erre vágyom, s megígérted, hát betartatom veled! –futott át rajtam a gondolat, s közben szemedbe néztem, álltam veled szemben, így fürkésztem arcodat. 
Kezem a tiédet kéri, s egy másodpercre talán megremeg, amikor tenyeredbe simul, s ujjaink egybe fonódnak hangtalan… szememben hála van… 

Így indulnak el lassú lépteink, az őszi avar ezerszín levélszőnyegén egyre nyugodtabban visz hangtalan utunk… az erdő halk nesze egyre több apró, édes kis felismerést hoz… testem észrevétlen közelít egyre jobban a tiédhez. Zakatoló szívem lassan nyugszik meg… megállsz. Szembe fordítasz magaddal, bele nézel szemembe, és a szád elindul felém… 
Ez a csók, ez a pillanat, míg élek, elkísér…
Sétánk itt még véget nem ér…
Lépteink még visznek tovább. Kezem újra kezedre talál, biztonságban érzem így magam. Szívem új ritmust kezd dobogni…S gyűlik még megőrzendő pillanat…

2011.06.23.