Csak egy dolgot keresek mindig: Téged

Bizony, a legtöbb ember életének akad olyan szakasza, amikor minden szépen, csendben, annak elvárható rendje és módja szerint zajlik. Amikor azt tudjuk mondani, minden a lehető legnagyobb rendben van, köszönjük szépen!
Laci élete is pont egy ilyen hosszú, sok éves szakaszban volt. Elvégezte tanulmányait, megismerkedett egy szemrevaló lánnyal. Kipróbálta magát több állásban, különböző munkakörökben, majd egy váratlan pillanatban, gyors döntés mentén belecsöppent abba a tevékenységbe, mely nem csupán a megélhetést biztosította számára, hanem kiteljesítette életét.
A munka már nem is munka volt, életforma, természetes lüktetés, és ez az áramlat a komoly, őszinte, stabil barátot is elhozta számára, kollégája, Feri személyében.
A szekér egyre jobban futott, kényelmessé vált minden nap, az anyagiak már nem képezhették többé akadályát egyetlen felröppenő vágynak sem. Laci magas volt, jó képű, és izmos. Nem létezett olyan sport, amelyben még ne próbálta volna ki magát, és heti 2-3 alkalommal az 1-1,5 óra intenzív mozgás is természetes ritmusa volt életrendjének.
Udvarias, búgó hangja csak fokozta, hogy egy csettintés elegendőnek bizonyulhatott, hogy újabb és újabb nőket kóstolgathasson, ha ilyesmire támadt volna kedve. Ő azonban hűséges volt.
Megvette azt a házat, amit végre nem csupán saját tulajdonnak, de valóban otthonának érzett, és Petra is odaköltözött hozzá. Az életben a forgatókönyv főbb pontjai elég stabilak: tudta, hogy most már az következik, hogy szépen kérje meg a kezét, majd vegye is el szemrevaló élettársát.
Következett a megismerkedésük évfordulója, hát tudta Laci, mi a dolga. Elegáns étterembe vitte Petrát, és a nagy kérdés, meg a gyűrű is előkerült.

Bár mindenki eljátszotta környezetükben a meglepődöttet, valahogy természetes volt, hogy úgyis ennek kellett következnie.
Már zajlottak az esküvői előkészületek, amikor egy reggel Laci zaklatottan, izzadságba úszva ébredt –ilyen talán még sosem történt vele.
Petra rá is kérdezett, mi a gond –azt gondolta rögtön, hogy Laci beteg lett; neki letudta azzal, hogy csak izgul, az esküvő miatt. Petra nagy örömmel nyugtázta ezt a magyarázatot, neki jól eső volt azt érezni, hogy ízig-vérig valódi érzelmek vezetik a férfit végleg hozzá!

Laci nagyon sietett aznap munkába, és alig várta, hogy Ferivel kicsit beszélhessen. Ki kellett beszélnie magából, valakivel, akire rábízhatta mindazt, ami az éjjel vele történt. Feri aggódva vonult vele külön irodába, és csukta be magukra az ajtót.

-Ismerlek már pár éve, de ilyen gyűröttnek, nyúzottnak még nem láttalak haver! Mi a helyzet? Történt valami?
-Igen, történt… az éjjel… de nagyon szeretném, ha komolyan vennél, és nem nevetnél ki!
-Ahha… tudod, a barátok azok, akik felsegítenek, ha elesel, de előbb azért jól kiröhögik magukat. Mint vagyok én is Neked.
Beállt egy kis csend.
-No, ne hülyéskedj! Viccet félre téve, tudod jól, hogy nekem Te még azt is elmondhatod, amit önmagadnak beismerni sem mersz! – folytatta Feri.
Laci ült egy széles, egyszerű konferenciaszéken, lábait széles terpeszben szétnyitotta, két kezét a tarkóján összekulcsolta, és majdnem a térdeit súrolva könyökével hajolt előre, szemeit a padlóra szegezve. Feri tudta már, ismerve őt, hogy ezt a pózt akkor veszi fel, ha valami súlyos megoldandó feladat kerül elé, amit fontosnak is érez. Tudta, Laci lelkét most nagy teher kezdte nyomni.
Nagyot sóhajtott, majd egyenesre ült a széken, egyik bokáját a másik térdére tette, két keze a bokáján és térdén nyugodott. Belenézett egyenesen Feri szemébe, így szólalt meg végre, a hosszúra nyúltnak tűnt csendet megtörve.
-Hát, most komolyan kockáztatom, hogy kiröhögsz, de tényleg! Furcsa éjszakám volt. Álmodtam. Ám nem a szokásos kis álmodás volt ez! Álmomban nem egyszerűen megtörtént események képei, film és egyéb kockák vegyültek egymással… megjelent álmomban egy nő –itt megállt kissé. Kereste a megfelelő szavakat, amivel elmagyarázhatná mindazt, ami benne zajlik- egy nő, akit úgy gondolom, akárhogy keresek, kutatok az agyamban, hogy még sosem láttam. Nem híres ember, és biztos, hogy az ismeretségi körben még csak hozzá nagyon hasonló sincs, tehát az is biztos, hogy nem keverem össze valaki mással, akit ha csak érintőlegesen is, de ismerhetek.
Vett egy nagy levegőt, fürkészte Feri arcát, hogy lát-e rajta valami széles, gúnyos mosolyt, hogy egy álomról kezdett el beszélni neki… de Feri őszinte érdeklődést mutatott csupán, ami megnyugtatta, és folytatta beszámolóját.
-Tudod, mintha egy üres szobában lettünk volna, semmi másra nem emlékszem a közelségén, arcán, tekintetén, rám gyakorolt hatásán kívül. Beszélgettünk. Az ő életéről, az én életemről. Nyugodt hangnemben, úgy, mintha csak egyszerű, felsorolásszerű tényeket egyeztetnénk egymással. Azonban egyre inkább úgy tűnt, én tudom róla ezeket a dolgokat, és Ő is tudja rólam mindazt, amit elmeséltem. Nem is tudom… hogy értethetném ezt meg Veled… nem erotikus álom volt, a testalkatára például nem is emlékszem… A hangját viszont olyan tisztán halottam, hogy ezer közül felismerném, ha valahol meghallanám.

Változtatott testhelyzetén, beletúrt dús hajába, homlokán a ráncok úgy mélyültek el, mint még sosem.
Feri figyelt, de hallgatott.
Laci is hallgatásba borult.

- No, ne már Haver! Ha már bele kezdtél, mondd el végre! – szakította meg Feri a beállt nehéz csendet.
- Bocs, igazad van! Szóval, felzaklatott ez az álom… annyira valóságos volt, és annyira azt éreztem, nekem ez a Nő az, aki az a másik felem, akit mindig kerestem… leizzadva, zihálva ébredtem, és azonnal egy erős kétségbeesésféle vett elő, mintha keresnem kellene valakit, aki fontos, és akit szem elől tévesztettem… kedvem lett volna a rendőrségre rohanni, és bejelenteni az eltűnését, könyörögve, hogy keressék meg Nekem…

Feri nézte a lelkileg teljesen feldúlt jóbarátját, és aggódni kezdett érte. Persze tudta, valahogy megnyugtatni kellene, nem tovább fokozni kiéleződött lelkiállapotát.
- Figyelj csak, Petrával minden rendben?
- Persze, folyik az esküvő szervezése… és pont ez az, Feri! Van egy mutatós nőm, aki nem is buta, rendben van, sínen van az életem… akkor meg mi ez az álom?
- Nagyon felzaklatott, azt látom…
- Nem tudom pontosan elmondani, mennyi, és milyen mély érzelem indult bennem el, ebben az álomban… mintha átléptem volna a valóságosnak hitt életemből egy értékesebbe… és nagyon pokol volt visszajönni…

A kedélyek megnyugodtak, belevetették magukat a munkába, és abban maradtak, hogy ezt csak valamiféle kapuzárási pánik hozhatta Lacinak, a közelgő elköteleződés miatt. Az esküvő nagy pompával, komoly társasági eseménynek számított köreikben. Csupa mosoly, csupa öröm, és csillogás.
Az ifjú pár 2 hétre nászútra vonult, pálmafák alá, homokos tengerpartra. Természetesen ez az ifjú ara álma és kérése volt, amit az ifjú férj könnyedén váltott valóra. Laci az álmot, amely úgy felzaklatta, már el is felejtette, Ferivel sem beszéltek többé róla.
A nászút utolsó éjjelén azonban Laci álmába újra megjelent a titokzatos, ismeretlen nő. A beszélgetésük annyira valóságosnak tűnt, mintha ténylegesen centikre egymástól lenne az arcuk. Hallotta a hangját, úgy, mintha tényleg a valóságban hallaná.
A reggel újra zaklatott állapotban, verejtékben úszva találta. Petrának persze munkahelyi aggodalmakkal magyarázta meg állapotát. Petra pedig hitt is neki.

Hazaérve első dolga volt Ferit hívni.
Egy söröző teraszán futottak össze, és ott mesélte el, hogy az álmában újra megjelent az a nő…
-Tudod, én azt hiszem, ez valaki olyasvalaki lehet, akit mégiscsak ismersz, de nem az előterében van a figyelmednek… lehetségesnek tartom, hogy ez egy olyan, a figyelmedre áhítozó boszorkány, aki ott van valahol, csendben, a háttérben…
-Te most el fogsz jutni addig, hogy valakinek egyenesen egy Vudu babája van, aminek segítségével gúzsba akar kötni az önző szerelmével?
Nagyot nevettek ezen. Ez oldotta is a feszültséget, megittak némi alkoholt, átterelték a szót másra, és remélték, mindketten, hogy ez az álmodás mizéria többé nem jön elő. Mindkét férfi belevetette magát nagy erővel a munkába, amit mindketten élveztek is, nagyon –és ami sikereket, és jövedelmet is hozott szépen a számukra.
Hónapok teltek el, minden rendben állapotban, természetes ritmusban.

Elérkezett az első házassági évforduló, Laci újra elegáns étterembe vitte vacsorázni mutatós kis feleségét.
Az este jól sikerült, későn kerültek ágyba, és még később jutottak el az elalvásig… a reggel, váratlannak tűnően, újra felborzolt lelkiállapotba hozta Lacit.
A fürdőszobába bevonulva, suttogva hívta fel Ferit, szinte könnyeivel küzdve könyörgött neki, segítsen! A munkakezdés előtt, Feri lakásán futottak össze. Laci gyűrött volt, ráncosnak tűnt –pedig sosem volt még ránc rajta-, és láthatóan kétségbe volt esve.

- No, hát mi a fene!? Petra?
- Nah, ez az! Petrával este pompás vacsorát fogyasztottunk el, jó kedélyben beszélgetve. A vágy is fokozódott, hazaérve már nem kellett neki semmiért hosszan könyörögni, igazán kerek egy éjszakánk lett! Nagyon mély álomba zuhantam, Petra is. Bármi történhetett volna körülöttünk, az most nem számított volna, ez biztos! Aztán jött a hajnal… és újra megjelent az álmomban megjelenő Nő… és most már nem is csak beszélgettünk…
- Persze, mert a valóságot szépen újra élted álmodban, csak kicsit fűszerezve, mással… bocsi, de tipikus pasi vagy Te is, ezt nekem most bizonyítottad! –Feri szélesen vigyorgott.
Azonban Laci ettől a ponttól kezdve heti 2-3 –szor találkozott ugyanazzal az álombéli nővel, éjjel, hajnalban, álmában… és mindig egyre jobban felzaklatta ez a találkozás. Feri elkezdett aggódni barátjáért, és már Petra sem akarta elhinni, hogy semmi komoly gond nincs az átlátszó, semmitmondó reggeli magyarázatok hátterében. Feri azt javasolta, forduljon pszichológushoz, vagy bárkihez, akitől úgy érzi, kaphat, és el is mer fogadni segítséget. Laci persze örült, hogy törődnek vele –de a lélekgyógyászokból nem kért. Megtanult máshogy reagálni, máshogy állni hozzá. Szinte két élete lett –egy valóságos, és hajnalonként, egy álombéli.
Igaz, a valóságban is igyekezett mindig fürkészni, hátha valahol felbukkan az a mélybarna szempár, amely őt jobban elvarázsolta, mint bármi más…
Persze Feri is rájött, hogy már nem mond el neki minden alkalmat, sőt, titkolja is…

Egy ebédnél került elő újra a téma, Feri hozakodott elő vele:
-Tudod, sokat agyaltam ezen a Te álom nődön, akivel álmodban beszélgetsz, és olyan nagy hatással van rád! Nekem úgy tűnik, egyre inkább, hogy Te saját magadnak üzensz vele.
Laci hatalmasra nyitott szemekkel, meglepődve nézett barátjára, kezében megállt az evőeszköz, még a rágást is abba hagyta, pedig szájában volt egy nagy falat.
-Szóval, azt hiszem, Te elvetted Petrát, mert ezt várta tőled mindenki, és Te is ezt vártad saját magadtól is. Evidencia volt, hogy ezt kell tenni, hát Te meg is tetted, amit mindenki várt tőled. Azonban ez nem igazán az a valós boldogság, amit Te keresel. Te azt a nőt, akit álmodban látsz, őt keresed!
-De hát… nem is ismerem őt… lehet, hogy a valóságban még csak nem is létezik…
-Keresel valakit, aki más, mint Petra. Ugye nem hasonló karakterek? -Pfű… hát, erre most ráhibáztál. Valóban egészen más az álomlány, mint a feleségem…

Ez a beszélgetés aztán szöget ütött Laci fejébe, valahogy más megvilágításba helyezte az egész történést. Napok teltek el, mire oda jutott, hogy beismerje, igen, keres valamit… mert hiába a látszat boldogság, fel kellett ismerje, ez bár kényelmes, mutatós, mégsem a boldog teljesség számára.
Ahogyan ez a felismerés eljött, az álmok ritkultak, majd úgy tűnt, el is maradnak szépen.

Feri is rátalált a szerelemre, és ellentétben vele nem várt éveket, néhány eseménydús hónap után anyakönyvvezető elé állt szerelmével.
Lacit kérte fel tanújának, e jeles alkalomból.

Az esküvő előtti éjszakán Feri az izgatottságtól alig aludt. Reggel azonban meglepődve tapasztalta, hogy Laci gyűröttebb nála.
-No, mi a fene van már veled? –fogadta Lacit.
-Hallod… megint az álmok… megint az a nő…
-Rájöttem. Te nem bírod lelkileg az esküvőket!
Nagyot nevettek, ez oldotta mindkettőjük feszültségét, és immár vidámabban, egymást folyamatosan ugratva készültek a szertartásra.         

A kert csodásan feldíszítve, virágillatba borulva fogadta a vendégeket.
Az anyakönyvvezető megjelent a díszes asztalnál, kipróbálta a mikrofont, működik-e.
A székek kezdtek megtelni, Laci és Petra húga, Anna elhelyezkedtek elől, a központi asztal mellett.
Felcsendült végre a bevonuló zene, egy kislány virágszirmokat kezdett kiszórni fonott kosárkájából.
Majd megjelent egy koszorúslány, és mögötte még egy.
Laci arca hófehérre váltott, amikor a menyasszony második felnőtt koszorúslányában egy az egyben megpillantotta azt a nőt, akivel ugyan még sosem váltott egyetlen szót sem, mégis biztosan tudta, hogy jól ismeri már a hangját… álmaiból…

Csendben suttogott maga elé, egy ismert dalsort:
„Két dolgot keresek mindig, csak téged és a bajt…”
majd változtatott a szövegen, és azt mondta ki, roppant halkan: „Tudom már, biztosan tudom. Csak egy dolgot keresek mindig: Téged!”

Nagyréde, 2021.07.24.