SPiritiszta téboly

Történetünk főhősét nevezzük ezúttal Pirinek. Igazából csak a frappánsra megírható cím okán van erre szükség, hiszen lehetne bárhogy hívni a mai valóságban.  
Lehetne Mária, Iringó, Kata, Noémi, de akár Béla, vagy Jenő is.

Piri átlagos gyerekként született, egészségesen, testi-lelki teljes épségben. Nem volt se fogyatékossága, se zseninek nem tűnt, furcsaságaiban is csak a megszokott gyermekek képét mutatta. Például imádott fittyet hányni a drága pénzen vett játékaira, és a természetben találni kincset érő eszközöket, így lett számára dobverő egy fadarabból, és dob egy lefordított vödörből. Tehát a felnőttek szemében furcsaságnak tűnő kis dolgait is teljesen normálisnak kell tekintenünk.

Életében az első változást a tini kor hozta. Nem úgy lépett be kapuján, ahogyan hirtelen belép az ember egy ajtón, vagy átlép egy küszöbön, egyik világból a másikba; ám egyszer azt vette észre, hogy más a világ, mások a viszonyai az emberekhez, mint azelőtt. Kislányként példaképnek tekintett, imádott édesanyjával egyre többet veszekedtek, valahogy nem értették egymást, és nem találták a közös hangot. Felborult a ritmusa, éjjel mindig éberen, izgatottan tenni-venni akart, nappal örökké az álom határán sétálgatott. Soha ennyi kérdése nem volt még, mint amennyi ebben az időszakban hirtelen lett, önmagáról, a világról, az életről; és soha ennyi talány nem maradt megválaszolatlanul még! Ha kapott is 1-1 kérdésére választ, azt olykor egyszerűen nem volt képes valós feleletként elfogadni.

Kereste tehát, a forrást, amely képes arra, hogy tiszta képet adjon.
Szeretett olvasni.
Bocsánat.
Imádott olvasni.

Így azt gondolta, a válaszok a könyvekben lesznek. Ám minél többet olvasott, annál inkább nőtt a kétségek, ezáltal a nyitva hagyott kérdések tömege.
Egy nap, nagynénje könyvespolca előtt tétován álldogálva megpillantott egy vaskos példányt, a cigánykártya rejtelmeiről. Leemelte a polcról, belelapozott, majd kölcsön kérte. A kedves nagynéni neki is adta, kapta valamikor, de igazából sosem nyitotta ki.
Ez a könyv tehát rám várt! Talán nem véletlenül! –szaladt át rajta a gondolat.
Már az első fejezeténél be is szerzett egy paklit, hogy az olvasottakat a gyakorlatban is kipróbálja.
Így kezdődött tehát egy életre szóló szerelem az életében. A jóslás, és a spiritualitás szerelme.

A cigánykártya jó útmutatónak, önismereti segédnek, a válaszokhoz vezető út megvilágítójának bizonyult.
Néhány hónappal később a Tarot kártya, egy év múlva összesen négyféle jóskártya állt egyre stabilabb tudással a birtokában, hogy mindennapjaiban segítségére legyen.

A gimnáziumban lett egy barátnője, Zita, akivel sülve-főve együtt voltak. Már közeledett az érettségi, amikor Zita szerelmes lett. Igen, az a tipikus „szerelem első látásra”. Nyomozni kezdtek a fiú után, és úgy tűnt, létre fog jönni a kapcsolat, ám mindig újabb, nemvárt akadály gördült Zita elé, szerelmének beteljesítésében. Piri ekkor nyúlt első alkalommal a kártyáihoz úgy, hogy valaki más kérdéseire keresse bennük a választ.

Heteken keresztül minden nap kártyát vetett Zitának, s 3 hónap múlva teljes elégedettséggel dőltek hátra, ugyanis Zita boldog, hosszú kapcsolata a kiszemelt fiúval ekkorra elkezdődött.

Felvételt nyert a főiskolára, Zitával barátok maradtak, és egyre többször nyúlt a kártyákhoz, másoknak jósolva belőlük. Eleinte szó sem lehetett róla, hogy bármit elfogadjon cserébe, még utólag sem; az idő azonban változtat sok dolgon, Pirinél hozott is tehát változást. Eleinte csak akkor, ha valóban értékes útmutatásnak bizonyult, amit a lapokban látott, utólag fogadott el ajándékot úgy, hogy a kérdező, a segítségért hozzá forduló szabhatta azt meg, teljes mértékben.

Mire a főiskolával végzett, már becsületkasszás módszerrel fogadta a hozzá fordulókat, amibe a szeánsz végén, távozáskor annyit dobhattak be, amennyit akartak.

Lett jó állása, majd megtalálta a szerelem, férjhez ment, gyermeket szült. A kártyákat magának továbbra is rendszeresen, másoknak hullámzó gyakorisággal kérdezte.
Született még egy gyermeke, majd nagynénje lett erősen beteg, így őt ápolta –szóval, szaladtak az évek, és bár a kártya jelen volt életében, túl hangsúlyos szerepet nem kapott.

Bizony, betöltötte a 38-at, amikor úgy érezte, nagyot kell változtatnia életén. A változást a kártyában szerette volna megtalálni. Úgy érezte, anyagilag, a családjában emberileg mindent elért, amit akart, sínen vannak a dolgok –ám szeretne többet tenni, tevékenyen, másokért.

Hirdetni kezdte tehát képességét, tudását, jelezve, hogy segíthet válaszokat kapni, útmutatást nyerni, ha valaki valamiben elakadt. A becsületkasszás módszert alkalmazta továbbra is.

Egyre többen kopogtattak nála, ajánlották őt tovább, szájhagyomány útján.
Alig két év múlva annyi időt, energiát jelentett már mások ilymódú segítése, hogy nagy döntésre szánta el magát: kilépett a munkahelyéről, és vállalkozást indítva főállású segítő lett.
Hivatásos jós.
Ekkor már szabott árakkal dolgozott, megkövetelte a vállalkozás.
Talán 3-4 hónapja tevékenykedett így, amikor Zita kért tőle bizalmas találkozót.

- Szia!
- Szia! Fontos dologról szeretnék veled beszélni, előre jelzem, nem igazán fog tetszeni, de mint jó barátnőd, az a minimum részemről, hogy őszinte és egyenes leszek. –kezdett bele Zita- előbb azonban kérdéseket szeretnék feltenni. Jó?
- Jó, persze!
- Milyen a vállalkozói lét? Úgy érzed, ez egy jó döntés volt?
- Igen, szépen beindult, folyamatosan vannak nálam, sok embernek segítek. Anyagilag is egész ígéretes.
- Piri, mi a fenét csinálsz??? Belegondoltál te ebbe igazán???
- Tessék? Nem értelek! Mi ez a hangnem?
- Na jó, bocs, nem tudom én ezt felvezetni szépen, meg kerülgetni itt a forró kását! Belevágok a közepébe, ahogy jön! Tudod, nekem is segítettél, valóban, önzetlenül, a kártyákkal, nem egyszer. Ám ez az, ezek önzetlen gesztusok voltak, ahol nem sajnáltad, nem számoltad, nem mérted pénzben az idődet! Segíteni szerettél volna, ám velem együtt folyamatosan vártad is, igazat mondtál-e, jó tanácsot adtál-e!? A segítésen volt a hangsúly. Amit most kezdtél, és most művelsz, az valami egészen más! Talán észre sem vetted, biztos is vagyok benne, hogy nem is tudatos, de üzleti alapokra helyezted azt, aminek sosem volna szabad üzleti alapokon működnie! Értem én, hogy sokan fordultak már hozzád, sok szabadidőt elvéve tőled, és munka meg család mellett soknak bizonyult
-vett egy nagyon mély levegőt, és cigarettára gyújtott, közben egy kézmozdulattal jelezve, hogy folytatja még-
most, te magad is úgy állsz hozzá, hogy olyat kell mondj, annak, aki leül veled szemben, amit hallani akar, ami valóban gyorsan, láthatóan egyfajta eredményre vezeti, és amit el is tud fogadni! Úgy mondod el, ami a kártyákban előtted van, hogy elégedett ügyfél távozzon tőled, aki tovább ajánl, és eljön máskor is! Így, akaratlanul is, tudattalanul is, nem mondasz el mindent, amit a kártyákból kiolvasol, vagy azt finomítva adod csak elő. Felborult, feje tetejére állt az egész! Már nem segítesz, hanem szolgáltatsz, és várod a profitot. Félek, hogy ez téged is rossz irányba fog megváltoztatni, és attól is tartok, hogy sehogyan sem vezet jóra végül! - nagyot nyelve elhallgatott.

Csend lett, Piri csak nézett maga elé, gondolataiba mélyedve, és egyszerűen nem tudott Zitának mit mondani.
-Tudod, -szólalt meg Zita újra-én tudom rólad azt, sokan tudják ezt velem együtt, hogy jól éltek, és nem első sorban a pénz vezet. Tudom, hogy jó szándékkal indult. Ám ne feledd, Piri, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve! Nézz szét! Soha ennyi jós, látó, spirituális és érzelmi segítő nem volt még a föld nevű bolygón, mint korunkban! Divat lett különleges képességekkel megáldottnak lenni! Én csak azt szeretném, hogy Te ne állj be ebbe a sorba! Ami neked áldás volt, nehogy aztán átokká legyen! Nem kell egyetlen egy embernek sem nekiindulni, hogy megsegítse, megváltsa az egész világot, hiszen az úgy is lehetetlen! Aki meg akar találni, megtalál! Aki megkér, annak segíts, de annak valóban segíts –és ne a más jósokkal való tudattalan versengés, a muszáj pénzt termelnem kényszere hajtson! Könyörgök, gondold át, és ne csináld ezt! Lásd be, hogy van igazam, és fogd fel, hogy jót akarok!

Pár percig még csend volt, majd Piri megköszönte, hogy Zita elmondta neki mindezt, csevegtek még hétköznapibb dolgokról, és elköszöntek egymástól.

Fél év múlva Zita telefonszáma már ki volt törölve Piri telefonjából.
Egy év múlva belekezdtek férjével egy hosszas, csúnya válásba, melynek végén a férjnek ítélte a bíróság a két közös gyerek teljes felügyeletét, minimális láthatást hagyva csak Pirinek.
A vállalkozás virágzik ma is.
Piri azt mondja, elgördítette az akadályokat, amik valós sorsfeladatának útjában álltak, és életének egyetlen célja mások segítése.

Mondhatja, talán elhisszük neki!

2015.07.23.