Kopog egy cipősarok,
ütemesen.
Viszi a szél
(a hangját)
türelmesen.
Csillan a nap fénye:
utcakövön.
Az ismerős néni
visszaköszön.
Szöknék most Hozzád,
bár tőled jövök.
Telhetetlenek bennem
az új örömök.
Vágyak zihálnak
lábam között,
arcod és neved
beköltözött:
agyamban lüktet,
lelkemben szólít.
A szerelem rólam
tisztán leordít.
Kopog egy cipősarok,
Hozzád rohan.
Cibálja erős szél
kócos hajam.
Hold fénye csillan
nyíló kapun,
karod kitárul
vártam nagyon.
Nagyréde, 2018. március 21.