Tűz-i-játék

Ma még csak álom…
Állok a tóparton, szemeim isszák a napfelkelte gyönyörét.
Puhán, hangtalanul mögém lépsz, bal kezed máris öleli, húzza magához birtoklón a derekam. Jobboddal elsimítod tincseimet a nyakamból, és belecsókolsz a vállam és nyakam találkozásába.
Az ösztrogén azonnal szétárad az ereimben, pulzusom megugrik, a napfelkeltét otthagyja tekintetem, lehunyom szemeim, és máris csak az érintésedre, közelségedre figyel minden érzékszervem, minden porcikám… és többet akarok. Sokkal többet. Belőled.
Ma még csak álom…

Peregnek a percek, múlnak el órák, egymást köszöntik újabb napok.
A semmiből pattant egy szikra, mindketten azonnal reagáltunk rá.
Meglepődtünk, de érte nyúltunk.
A láng könnyen fellobbant.

Nagy erők mozdultak meg, egy ezredmásodperce beleremegett az egész világ.
Mélyalvásából két lélek felébredt… 

A láng tüzet gyújt, és a tűz ég.
Várok. Van mire, van kire.
Stabil bennem a bizonyosság, hogy meg kell tapasztaljuk ezt a tüzet.
Két Főnix madár hamvaiból feléled…
Két újjászületés közös kapujába ejtett parazsat a szél…

 


„Belemennék a tűzbe, meglehet a bűnbe - ha végre ide is érnél”

(alább 1 zenei videót hozok, ha csak 1 képet látsz, kattints a kép közepére, és elindul)

Nagyréde, 2025.01.18.