Vihar -az égi áldás

Úgy érkeztél, mint észrevétlenül tikkasztóvá váló nyári hőség idején a váratlanul feltámadt égiháború.

Hatalmas erőket mozdítottál meg, mindent elsöprő lendülettel ostromoltál… 
Csak megadni tudtam magam a hatásodnak. 
Aztán, amilyen szempillantás alatt érkeztél, ugyanolyan meglepő hirtelenséggel lett jelen az a pillanat, amely mindent teljesen darabokra tört. 
A nagy dörgedelemmel mindent pusztítani kész vihar fitogtatta kicsit erejét, elárasztott maga körül mindent, majd gyorsan kifulladva semmivé foszlott.

Pontosan úgy, mint a legforróbb nyárban a legnagyobb égzengés és felhőszakadás, meglepően érkeztél, rövid idő után gyorsan illantál el, de hatásod fontos pontja lett a mostnak. 
Az alvót felébresztetted, a forróságot az elviselhetetlenig fokoztad, majd véget vetettél neki. 
Újra éltető energiákkal töltötted fel magad körül a világot.
Nem tudtam, hogy szükségem volna Rád… 
De így, hogy keresztülrobogtál elmúlt napjaimon, rá kellett ébredjek, hogy nagyon hálásnak kell lennem Neked. 
Aludtam, valami mély, csendes, szürke álomban –és ebből ébresztett fel érkezésed. 
Az erő, amivel jöttél, olyan elsöprően hatott rám, hogy hirtelen rácsodálkoznom kellett a világra –nem kerülhettem el a teljes ébredést, a magam körüli gyors leltárt… 
Meglepődtem. 
S mire ebbe belefolytam volna annyira, hogy okokat, miérteket, jövőt keressek –máris következett az újabb meghökkentő ajándékod: semmivé törted jelenléted az életemben. 
Nem vártalak.
Téged sosem vártalak. 
Megnevezni sem tudtalak. 
Jöttél, elragadtál, keringtünk együtt pár kósza, tétova, esetlen lépést –és el is hussantál…

 Ami itt maradt utánad cserébe, az lett az én ajándékom Tőled. 
Felráztad a lelkem. 
Újra kapok levegőt, újra érzem minden sejtemben az igazi önmagam. 
Áldás minden vihar, valóban égi áldás. 
Köszönöm!

(alább 1 zenei videót hozok, ha csak 1 képet látsz, kattints a kép közepére, és elindul)

Nagyréde, 2025.01.21.