Hangulat, hangulat, közhangulat

   Tény, hogy igaz magyar csecsemő már születésekor magával hozza a történelem ránk mért minden csapásának fájdalmát. Sírásában benne van az a jövőtől való mély félelem, hogy ez az új élet sem hoz feloldozást, helyre kerülést, rendet, méltó helyet. Népünknek. 

Bármi nyomja is rá bélyegét az ember hangulatára, az már igenis egyéni döntés, minden nap, minden pillanatban, hogy mit engedek érvényesülni az életemben, mit hagyok magamon átjárni, és mi az, amit áradni útjára indítok magamból! 

Ma magyarnak lenni –elég sok szempontból furcsa dolog (majd máskor írok erről, ígérem!). 
Ma Magyarországon igaz, tiszta mosolyt találni –felér egy kemény kalanddal. 
Sok, hihetetlenül sok a folyton csak panaszkodó ember. Nincs pénz, nincs munka, nincs egészség, nincs szeretet, nincs… a felsorolás gyakorlatilag végtelen hosszú lehetne! Ugyanakkor itt is élnek emberek, tehát az élet alapfeltételei mégiscsak adottak! Nincs pénz, de a boltok tömve vannak vásárlókkal, mindenkinek okos mobilja van… Nincs szeretet, pedig nagyon sok kapcsolat van, nagyon sok család.  
A magyar média is leginkább erről szól, ezt hangoskodja ki magából: csupa-csupa negatív esemény, negatív előjeles személy, történés, előrejelzés, jóslat! 
Ami miatt keserű számomra mindez, az az a tapasztalat, hogy ha adnak is egy-egy embernek kulcsot a változáshoz, megrémülve eldobja gyorsan, ráz magán kettőt, és panaszkodik inkább tovább –mert ezt már megszokta, mert ez kényelmesebb, mert ebben már megtanult tetszelegni! Tévednék? Más oka van? 
Miért nem törekszik rá a ma embere, hogy akkor hajthatom nyugodtan álomra a fejem, és nézhetek őszintén a tükörbe, ha én magam, minden tőlem telhetőt megtettem –ma is!? 
Miért nem látja meg a ma embere, hogy micsoda gazdagság, mennyi érték veszi körül? 

  Hazánk, csonka kis országunk, szép Magyarország még ma is csodálatos hely, csupa szépséggel, gazdagsággal –mégis az a trendi, ha külföldön (mindig az aktuélisan "trendi" országban) nyaralsz. Az sem baj, ha hitelből. 

Isten, Isten, Te nagyságos 
Hajolj le kis magyarjaidhoz! 
Súgd fülükbe:  
„Szép az élet, vedd észre! 
Gazdag vagy, hát lásd meg! 
Ide küldtelek, célom van Veled, 
Ne szégyelld!” 
Isten, Isten, fenn az égben, 
Ébreszd fel, igazán, 
Rázd fel, valóban, 
Valódi útján indítsd el 
magyarjaid! 
 Isten, Isten, Te nagyságos              
 Hajolj le kis magyarjaidhoz! 
Hónunk alá nyúlj,  
Emelj fel, önmagunkhoz! 
Noszogass, most így szeress, 
S az úton Te vezess! 
Te vezess! 

2016.01.04.