Karácsony A szeretet ünnepe. Tudjuk. Tudjuk. Belénk rágták, mindig mondják –el is várják. Tudjuk. A szereteté, melyet próbálunk torkot köszörülve elő ásni magunkból, amikor szeretni kellene, karácsony alkalmából azokat, akiket már nem megy… elvárják pedig, mert úgy kell legyen, hiszen rokon, hiszen családtag, hiszen… hiszen… S elcsépelt, túlrágott, emésztetlenül visszaköpött lett már ez az egész! Karácsony. Kényszer szeretettel, mint gyorsan összeomló habbal bevont, megégetett aljú torta… szép, szép… Ugyan miért keserű?
Karácsony. A szeretet ünnepe mégis! Úgy, ahogyan még nem vettük észre, ahogyan talán még nem mondta senki! Ünnep, belül, legbelül, mélyen… érzed! Érzed? Ha kivonnád is magad alóla, érint, ébreszt! Hozza, vonszolja, súgja: eltelt egy év újra! S számot kezd ilyenkor magában, csendben vetni az ember. Átgondolod, újra éled és újra érzed: kik távoztak el, hová, hogyan. Akit temetned kellett szívedben most újra gyászolod, s egy könnycseppel megemlékezel. Kit csak elengedned kellett, róla magadnak ezer kérdést felteszel. S ha már számba vetted, mi sikerült terveidből, S mit kellett újra teendők listájára írnod, Észrevétlen felébred benned A REMÉNY.
Karácsony. A remény ünnepe. A szeretetből újra éledő reményé.
Karácsony. A szeretet ünnepe mégis! Megfakult, eldobott, elcsereberélt hitek nyomán Az Isten keresése mégis! Ahogy egykor, hideg jászolba leszületett, Úgy minden karácsonykor, Minden ember szívében valahogy újra megszületik! Tagadhatod! Nézz magadba! Ha karácsony –a hit valahogy csengő ezüstpor képében Rád hullik újra, És beléd ivódik. Belep, s ha söprögetnéd is, valahogy nyomokban rajtad marad! Karácsony, Az újra megtalált, ébredő HIT ünnepe. A szeretetből újra éledő hité. Igen. Így érzem. Minden karácsony elhozza nekem a számadást. Minden karácsony elhozza nekem a reményt, hogy ami nem sikerült –az jól van úgy, s ha nem sikerült is, még sikerülhet! Minden karácsony elhozza nekem a hitet, hogy van mégis valami magasabb rendű rendező, aki időnként akkor is jól terel, ha haragszom érte! A hitet, hogy van Isten, és jó sorsot írtunk meg együtt nekem… s minden számadásnál eszembe jut, hogy Istennek csodás humora van –ez pedig csillogtatja bennem a reményt, s megerősíti az újra megtalált hitet…
Kívánok tehát mindenkinek ébredező reményt, csillámporos hitet, és felismerést, hogy mindez a szeretetből ered!
