Attól, aki ártó módon viselkedik...

Attól, aki ártó módon viselkedik, el kell távolodni! Ugye? Nos, megelőző írásom (fejezeten belül, ezt megelőző) sok dologra alkalmassá vált:

- segített kiírnom magamból, feldolgoznom önmagamban helyre tennem egy igen régóta húzódó érzelem hegyet
- segített IGAZ, VALÓS történetemet széles körben ismertté tenni
- nagyon szépen megnövelte a statisztikámat, sokan olvasták
- fentiek okán közelebb vitt ahhoz a reményhez, hogy a titok egyszer lelepleződik
- újfent megmutatta, ki hogyan áll hozzám

Öcsém úgy döntött, hogy nekem ezt az írásomat el kell távolítanom innét! Ugyanis rossz fényt vethet rá, bár nincs benne több, mint amit jogosan leírhatok, elmondhatok.
Hogy ki mit gondol még bele? Az miért az én felelősségem? Minden írásom bizonyára beindítja bárki képzeletét, minden írásom ráhúzható egy olyan személyre, aki a világ másik végén él, és én sose láttam!
Ugye, ha minden hasonlóság pusztán a véletlen műve, akkor semmi baj!? Ha elárulom, hogy igaz történet, és velem esett meg –az már alaptalan váddá minősül át? Milyen alapon?
Alaptalan vádaskodásnak kiáltotta ki, holott az alapja nem több, de nem is kevesebb, mint 1 megtörtént lopás, és egy lezárt rendőrségi nyomozás.
Majd zsarolni kezdett. Teleszemeteli méltatlan, undorító hangnemű hozzászólásokkal a teljes honlapom, mindaddig, míg nem távolítom el azt az írást, ami neki bántja a szemét.
Miután ebben felvettem a kesztyűt, megfenyegetett, hogy nem ő lesz az egyetlen, pár unatkozó barátját is rászabadítja a honlapomra.
Közel 1 órányi időtartam alatt csupa fenyegető, trágár, indulatos, minősíthetetlen hozzászólással szennyezgette honlapomat, butának nevezett, mert szerinte elfelejtem, hogy ő tanult webprogramozó, aki ki tud velem tolni. 19 hozzászólás gyűlt össze, nagyjából egy azon szöveg, másolás beillesztés mentén, persze 1-1 hozzáfűzött új fröcsögéssel.
Mindezekből kiderült, hogy én egy utolsó… ilyen-olyan vagyok, majd addig is eljutott, hogy szerinte nem is történt lopás, én magam tüntettem el a holmikat, hogy aztán megvádolhassam őket! Most erre mit mondjak!?

Természetesen a honlapom védelmében jobbnak bizonyultam nála, én, a kis mezei számítógép-felhasználást tanult, és gyakorló, aki a „magad Uram, ha szolgád nincs” elvén hiába vártam az informatikai zseni ismerőseimre egy jó honlapért, és végül megalkottam magam, megtanulva közben néhány lehetőséget is hozzá. Az önkínlódás módszerénél jobb, erősebb tanító nincs.
Átment hát másfajta támadásba. Több nagy honlapon fel lehet hírlevelekre iratkozni, több témában. 3 nagy gyűjtő feliratkozással, közel 70 hírlevélre írtatta fel két email címemet, úgy, mintha magam tettem volna ezt. Visszaélt az adataimmal. Ha megijedtem volna, nagyjából 40-50 kéretlen, friss tartalom zavarja meg a reggeleim, mégpedig azt is duplán.
A honlapomra feltett hozzászólásai megvannak nálam, pontos, azonosításra alkalmas adatokkal együtt.
A nevemben, adataimmal visszaélve feliratkozás szintén könnyedén bizonyítható.

Az jutott eszembe, olyan, mint a kisóvodás, aki előtt becsukják (kilincsre) a szoba ajtót, mondván, hogy „nem, nem megyünk most ki”, majd oda megy a csukott ajtólaphoz, két ököllel üti, lábaival bele-bele rúg, közben pedig üvölt.
Azt hiszem, az egész történés természetes sokat mondó, és észre sem veszi, hogy magát minősíti vele!
Megerősítette azt is, amit már leírtam: bármi történik, addig képes csűrni, csavarni a dolgokat, míg ki nem kiálthat engem bűnösnek! Meglopott valaki. Mivel beszélni merek róla (úgy egyáltalán), máris égetni való boszorkány vagyok!

Eleve az milyen dolog már, hogy bűncselekményt elkövetve (mert a személyes adatokkal való visszaélés az az, akkor is, ha „ártalmatlan” tréfának tűnik; a zsarolás, fenyegetőzés szintén arrafelé fújó szél) akar rávenni, hogy egy megtörtént, valós, rendőrségileg jegyzőkönyvezett bűncselekmény rá vetülő árnyékát húzzam le róla!?
Első gondolatom az volt, hogy megyek a rendőrségre, és teszek ellene feljelentést. Ám ez az ő szintje, és én nem kívánok erre lesüllyedni! Másrészt nem érdemel tőlem ő, és a viselt dolgai egy szempillarebegtetésnyi időt, energiát sem!
Második gondolatom az volt, hogy visszaütök neki a saját játékával, és én élek vissza az adataival, és szemeteltettem dugig a postafiókját kéretlen hírlevéllel – de ez méltatlan hozzám, és nincs a kicsinyes bosszú, első düh-köd, ami megérné, hogy törvénytelen eszközökhöz nyúljak… még ha jó tréfának tűnne, akkor sem!

Két mély levegőt véve oda jutottam: Attól, aki ártó módon viselkedik, el kell távolodni!

Régóta más vágyam sincs, mint hogy éljenek boldogan, nélkülem! A toporzékoló gyerekkel is a legjobb, ha hagyod, tombolja csak ki magát, majd abba hagyja!

Jót is tudtam találni végül benne: Szerettem volna már minimálisan rendet tenni a honlapomon, bár írni valóm is akadna már bőven; most megoldották, hogy legyen bennem kellő idegesség, ami elriaszt az írástól, viszont a rendet szeretem, a rendrakást is; így végre a weboldal rendbetételét, kicsikét újra formálást immár nincs miért halogatnom tovább!

u.i.: Persze, felmerül az emberben, hogy mit vár másoktól az ilyen ember? Mert ugye bizonyára nem ugyanezt a bánásmódot várja vissza, mert az neki is rosszul esne!?

"Van úgy, hogy találkozol valakivel, és egyből tudod, hogy az egész hátralévő életedet nélküle akarod leélni"

Olykor pedig sok év után derül ki valakiről, hogy bizony, nincs többé helye az életedben!                                                                                                                                                                                                                2013.