Emléket állítok.
Egy régi, magyar szónak.
Ma történt, hogy a nagy beszélgetésben én kiejtettem egy szót, teljes természetességgel, és nem tudván, nem sejtvén róla, hogy netán ezt körülöttem nem is ismerik... de kiderült, nem ismerik!
Most este kerestem, régi magyar szavak szótárában, kiveszőben lévő magyar kifejezések között, több felületen is -és a meglepő az lett, hogy ezekben sem találtam meg!
Csupán 1 felület, egy hasonlót ismer. Ami persze össze köti a kettőt, alá is támasztja egykori létezésüket... S el is szomorít, hogy tapasztalom, tényleg a nyelvben, HASZNÁLATBAN marad élő a nyelv, a magyar -amit már annyiféle idegen nyelv szavaival rontunk, és silányítunk; bőséges gazdagságát pedig önként hagyjuk elveszni...
A "Régi magyar szavak magyarázó adatbázisa" ezt ismeri:
csadar, csadaró melléknév, jelentése: zavarosan, hadarva beszélő; zagyváló.
Amit én ismerek, és nagy néha önkéntelenül is használok: csadajgás, csadajognak, csadajogtak.
El is gondolkodtam rajta, nem-e ly-os jével kellene írni.. ez az igéje a zavarosan, hangosan, hadarva beszélő, zagyváló csoportnak, amit most (és talán legtöbbször) a vegyes baromfi udvar népére használtam.
Ti tudtok ilyen szavakat??? Használtok így régi, magyar szót, kifejezést, jelzőt?
2022.06.23.
