Csakazértis szerelem 2. (Jani & Ica)

Jani és Ica története valós történet, és már-más tipikus. Természetesen fiatal korukban kezdődött. Amikor Jani megismerte a szemrevaló Icát, azonnal szerelmes lett, és úgy érezte, mindenre képes, csak ez a lány legyen a felesége. Akkoriban azonban még más világ volt, a szülők erősen befolyásolhatták egy fiatal pár egybe kelését ugyanúgy, mint a frigy meghiúsítását. 

Ők pechesnek számítottak ez ügyben, mert Jani édesanyjának nagyon nem tetszett Ica, és bizony, Ilonka szüleinek sem tetszett János. Így mindkét részről a szülők erőteljes nyomásának volt kitéve az induló kapcsolat. Porba is hullott. Alig egy kevéssel később Icát férjhez adták. Majd bizony Jani is megnősült. 
Ica két fiúgyermeknek lett az édesanyja, Janinak pedig két lánya született. 
Aprócskák voltak még a gyerekek, amikor Jani és Ica újra egymás látóterébe került, elkezdtek titokban presszókban sokat beszélgetni -de valódi tettekre, házastársaik megcsalására egyiküket sem vitte rá a lélek. Néhány intenzív hét után ritkultak, rövidültek, majd el is maradtak a találkozások, beszélgetések. 

Évtizedekig nem találkoztak újra, és nem is halottak egymásról. 
A gyerekek felnőttek, kirepültek. Jani felesége váratlanul elhunyt, édesanyjával kettesben éldegélt még néhány évet, majd egyedül maradt. Nem volt szokása piacra járni, de egy péntek délelőttön mégis a piactéren találta magát. Nézegette az árusokat, a megrakott pultokat. Örült, hogy az élénk zajban olyan, mintha nem volna egyedül. Egy asszony megrakott kosárral egyik karján, jókora szatyorral a másik kezében lépegetett a sorok között. A vékony nejlon megelégelte a belegyömöszkölt zöldségek súlyát, és kiszakadt alul. Potyogott belőle a répa, a hagyma, a krumpli. Potyogott a hölgy szeméből a könny is már. Jani meglátta ezt, oda lépett, és segíteni kezdett a nőnek. Előkerült egy házilag varrt textil táska, és immár ketten kezdték belepakolászni a szétgurult ebéd alapanyagot. Jani fel is segítette a hölgyet, guggolásából; és megkérdezte, merre tart, mert szívesen elkíséri, és segít neki a cipekedésben.  
Az asszony ekkorra már felismerte őt. Ica volt.  
A buszmegállóig mentek együtt. Az út ugyan rövid volt, ahhoz mégis elégségesnek bizonyult, hogy Jani megtudja, kivel is futott ma össze, és telefonszámot is cseréljenek.  
Hosszas beszélgetések kezdődtek közöttük, előbb telefonon, majd egyre többször személyesen is.  

A következő tél már élettársi kapcsolatban találta őket, télen Ica városi, második emeleti kis lakásában töltötték a mindennapokat, tavasszal pedig átköltöztek együtt Jani falusi házába, együtt élvezték a nagy kertet, az udvart. Barátokat hívtak, hetente volt nyársalás, bográcsban főzés. 

 Mostanra a hetedik évet tapossák együtt. Voltak ez alatt az idő alatt már külön, de valahogy mégis újra egymás mellett kötnek ki. Mindkettőjüknek vannak már megrögzött rigolyái, amiből engedni nem akarnak, és bizony egymáshoz változni egy kor után már nem könnyű -ezt sínylik meg talán ők is. Kaptak azonban egymással életük végére egy új esélyt -ami nagy ajándék, hiszen sokaknak nem adatik meg ilyen lehetőség, úgy hiszem! (Én pedig a szomszédból drukkolok nekik.) 

Nagyréde, 2019.06.04.