Probléma?

Tamás akkoriban figyelt csak fel Annamarira, amikor a férjével és gyermekeivel a közvetlen szomszédba költöztek. Mindketten ebben a faluban nőttek fel, mégsem jártak azonos társaságokban, így felületesen tudtak csak ezt-azt a másikról.
Mivel immár mindennaposan közel mozogtak egymáshoz, hamar túlléptek a szimpla köszönésen, gyakorta hosszabban is szóba elegyedtek. Egy idő után úgy hozta a véletlenek sora, hogy ha egyikük nekifogott a kertben tevékenykedni, mintha csak hívó szó lenne a kintléte, a másik is a kertben talált magának teendőt. Évek teltek el kellemes, jószomszédi viszonyban közöttük.
Tavasz volt, amikor Annamari a barátnőjével kávézott a helyi cukrászdában. Amikor Gabi a helyi pletykákat kezdte elmesélni neki, Tamás is terítékre került.
- Képzeld, a szomszédod, a Tamás, felszarvazott férj lett! Ha jók az infóim, Edit, a felesége, több mint 25 év házasság után újított most be egy szeretőt. Ott élnek melletted, nem tűnt fel neked semmi?
- Döbbenet! Nézd, nem sétálgatnak kézenfogva, ritkán indulnak egyszerre otthonról, és szintén szokatlan látvány volna, ha együtt érkeznének haza. Ám hangos szót sose halottam még tőlük! Mindketten mosolygós emberek, a gyerekeikkel sincs semmi különös, növekednek, tanulnak, barátkoznak a kortársaikkal… teljesen átlagos, normális család, mondhatom ezt abból, amit én immár hatodik éve tapasztalok róluk–mesélte el Annamari egy szuszra.
- Pedig a dolog nagyon biztosnak tűnik! Benn, a városban már többen belefutottak Editkébe, amint egy idősebb, őszes, ámde sármos úrral bújik össze, a parkok mélyén.

Napokig újra és újra eszébe jutott ez a pletyka, amit Gabitól halott. Próbálta keresni az okokat, ami náluk ide vezethetett, és egyre inkább sajnálta Tamást. Tudja, amit a felesége művel? Illetve biztos lehet ez? Akár biztos, akár nem, eljutott már a fülébe a pletyka?
Hónapok teltek el, és a kérdései is eltűntek szépen, anélkül, hogy válaszokat kapott volna rájuk. Edit külön útjairól se halott újabb sutyorgást, így egészen elült benne a dolog.

Már végéhez közeledett a nyár, amikor egy este, miután a gyerekek már lefeküdtek aludni, Annamari a férjével erősen összeszólalkozott. Kirohant a kertbe, sírva. Észre sem vette, hogy a már sötétre fordult estében Tamás még a kertben locsol. Tamás azonnal észrevette őt, le is zárta csendben a csapot, és figyelt. Amikor már úgy látta, kicsit csendesült a szomszédasszonyában a vihar, közel lépett a közös drótkerítéshez, és köhécselt egyet. Annamari ijedten pislogott oda. Már indult volna is, ám Tamás azonnal reagált:
- Hé, ne fuss el! Tőlem nem kell elfutnod, nem tettél semmi rosszat! Gyere inkább közelebb, jól fog esni pár szó, hidd el!

Annamari előbb megállt, érezte hátában Tamás tekintetét, majd valóban, egy nagy sóhajtás közepette megfordult, és visszament a kerítéshez.
- Ne haragudj, igazad van, gyerekesen viselkedem, de nem gondoltam, hogy bárki is bömbölni láthat!
- Persze, a saját kerted, itt intim szférát remélsz, ahová kivonulhatsz… ezzel más is így van. Ezzel én is így vagyok. Szabad mégis megkérdezni, bár tudom, hogy semmi közöm hozzá, hogy mi a probléma?
- Gond, nézeteltérés akad minden kapcsolatban… nem probléma ez, csak nálunk nem gyakori, hogy összevesszünk. Most azonban sikerült. Elég alaposan.
- Elmúlik ez is, ne félj! Van jó kis borocskám, a hűvös pincében. A gyerekeim a világukat magukra zárták, a fiam se hall, se lát a számítógépes játékától, a lányom fülén fülhallgató, benne erős hangerővel szórakoztatja az aktuális kedvence; Edit pedig előre szólt, hogy ma még tán éjfél is lesz, mire haza esik. Na, senkinek se ártunk, átjössz meginni velem 1 pohár bort?

Annamari pedig átment.

2.

Közeledett az ősz, az éjszakák már erősen hűvös fuvallatokat hoztak, habár a nappalok még erős meleggel kínozták az embereket. Az udvaron, a virágágyásokban matat Annamari. A szomszéd ház fürdőszobájának ablaka résnyire nyitva, onnan kihallatszik a villanyborotva hangja. Követi a vízcsobogás, valaki zuhanyozik. Majd a szellő férfi kölni jellegzetes illatát hozza el neki. Ajkán lágy mosoly indul, emlékképek villannak benne: ezt az illatot már a bőréről ismeri Tamásnak. Hallja is, mintha mellette állna, és mondaná: Probléma?
Kedvenc kérdése ez, minden hanglejtésben… és bár kellett hozzá idő, hamar rájött, hogy ez pozitív életszemléletének része. Probléma az, amit annak érzel, amit annak akarsz megélni! Az élet, a sors pedig naponta csodákkal ajándékoz meg, ha nyitott vagy rá, és nem probléma, hogy elfogadd…

„Ez a mienk, és ilyet nem tud más
a valóságból kiugrás
szikra robban, szoknya libben
szétpattannak a gombok az ingen
a liftben, a világ elnémul
az ész kitenné a ne zavarj-táblát
a kezem a stop-gomb felé nyúl
talán ez több, mint barátság”
Fluor 

Nagyréde, 2020.07.17.